Washingtoni Magyar Református Egyház

Hungarian Reformed Church DC

Böjti imádságok

Felséges Istenünk, mennyei édes Atyánk, köszönjük neked, hogy ebben a különös helyzetben különös módon és különböző utakon akarsz megszólítani minket.

Nagyon sok mindenre rávilágít a mostani helyzet, de a legfontosabb számunkra az, hogy te meg akarsz gyógyítani minket. Olyan furcsa, hogy nem mehetünk templomba és csak most döbbenünk rá arra, hogy mit jelent számunkra a másik ember, a közösség, akitől most el vagyunk zárva. De olyan jó tudni azt, hogy veled, Urunk, még találkozhatunk. Minden módon használd ki most ezt a lehetőséget, ami ezzel a járvánnyal állt elő. Házainkba, vagy karanténba bezárva, jusson eszünkbe a te Fiad felhívása, amelyik így szól: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban. Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” (Máté 6:6).

Mi is zárkózzunk be a csendes szobánkba és ott, találkozva veled, osszuk meg mindazt, ami a lelkünkben ott van.

Atyám, ez a böjt nagyon keményre sikerült, de hadd legyen olyan, hogy amikor másokkal nem találkozhatunk, akkor hozzád még közelebb kerülhessünk. Kérünk azért, hogy szenteld meg ezt a csendességet. Köszönjük, hogy te vállaltad a találkozót és nem szaladtál el előlünk, pedig mi emberek nagyon sokszor elmenekültünk akár az emberektől, akár tetőled.

Hányszor működött már bennünk a megfelelés kényszere. Most arra kérünk adj erőt, hogy tudjunk helytállni és tudjunk segíteni a krízisben lévőkön. Hogy tudjunk jó gyermekek, szülők, nagyszülők lenni. Hogy tudjunk jó orvosok, ápolók, lelkipásztorok, köztisztviselők lenni. Hogy a kényszerűségből összezárt család tudjon odafigyelni egymásra.

Köszönjük azok munkáját, akik az első vonalban teljesítenek szolgálatot és ezáltal közvetlen életveszélyben vannak. Adj bölcsességet a kutatóknak, orvosoknak, hogy minél hamarabb megtalálják a betegség ellenszerét. Imádkozunk azokért, akik pánikba estek vagy nagy anyagi kárt szenvednek, tanítsd meg őket is arra, hogy a te kezedbe tegyék le életüket és javaikat.

Atyánk, azonban amikor azt kérjük tőled, hogy vedd le rólunk ezt a csapást, akkor nem azt kérjük, hogy legyen úgy minden, ahogy régen volt, hogy ugyanúgy folytathassuk életünket, ahogy eddig tettük, hanem arra kérünk, hogy hallasd meg és láttasd meg velünk mindazt, amit ezidáig nem jól tettünk vagy nem is tettünk meg.

Áldd meg a mi egyéni könyörgéseinket, amikor nemcsak magunkért, nemcsak egyházunkért, hanem az egész világért imádkozunk. Ámen.

(Kató Béla erdélyi református püspök)

***

Urunk Jézus Krisztus, drága Vőlegényünk, alázatosan szolgáló Királyunk, Életünk, Üdvösségünk, Megtartónk!

Olyan sok dolog köti le a figyelmünket, amelyek vágyként űznek, hajtanak, s aggodalomként nyugtalanítanak. Olyan sokszor próbálunk látszat-örömöknek hódolva megfeledkezni sok-sok szomorú pillanatunkról. Gyűjtjük a kincseket, földi gazdagságot áhítunk, de elviszi a tolvaj, szétrágja a moly, kifosztanak bennünket az egymást követő napok, s mi újra meg újra harcba szállunk, védekezni próbálunk, s megragadni, el nem engedni a múló gyönyört és haragos értetlenséggel tekintünk arra, ki figyelmeztet: van a beteljesült vágynál fontosabb és csodálatosabb. Van a Mennyben egy kincsestár, hova, ki kincseket gyűjt, örökkévaló gazdagságot nyer, amelyet nem vehet el tőlünk senki. Milyen jó, ha mennyben lehet a kincsünk, mert akkor – igéd szerint – menyben van a szívünk is!

Legnagyobb kincsünk pedig Te vagy, Megváltó Krisztusunk! Te vagy a Vőlegény, s egyházad a menyasszony, kit menyegzői lakomába hívsz gazdag királyságodba! Ünnepel Veled már e földön mindaz, ki közösséget talál Veled, megtapasztalja jelenléted, boldoggá teszi közelséged.

Ideje van ugyanakkor a böjtnek. Hiszen elvétetik a Vőlegény, s akkor böjtölni kell és imádkozni: mélyen magunkba nézni, gondolatainkat üressé tenni, s várni, kérni, hogy mutasd meg magadat!

Szenvedő, Megfeszített Krisztusunk, ki letetted értünk az életedet, s újra felvetted győzedelmesen: irgalmazz nékünk kegyelmesen! Légy meghallgatója csöndes bűnvallásainknak, s tégy szabaddá! Tégy szabaddá mindattól, mi leköt, megköt, láncra ver: mikor életem börtönben hever, vágyaim, indulataim, önérzetességem rácsai mögött! Add, hogy elfogadjam szegénységemet, hogy Te, ki gazdag lévén szegénnyé lettél, meggazdagíthasd életemet! Add, hogy lecsendesítsem a bennem csapongó érzéseket, s érezzem oly erős, oly kikezdhetetlen, oly hűséges, oly irgalmas, oly megtartó, oly megbocsátó, oly megszabadító szeretetedet! Add, hogy szelídséget és alázatosságot tanulva tőled, lehessek mindenek szolgálatára, követve Uram példáját!

Állíts meg egy csendes percre, hogy elmondhassam: szeretlek Uram, s tudom, szeretetedből élek. Te, a Hatalmas, megosztod velem, a kicsivel, gazdagságodat! Erősítsd bennem azért a bizalmat, hogy követésedre odaszentelve magamat magasztalhassalak!

Dicsérlek téged, Királyomat, Ég és Föld Mindenható Urát, társamat, ki házadba fogadsz, s engem megáldasz! Magasztaltassék neved most és minden időben! Ámen.

(Székely Tamás református lelkész)

***

Drága Jézusom!

Kérlek, nyisd meg számomra ezeknek a napoknak a titkát! Tudom, hogy földi végességemben soha nem tudom felfogni. Nem is erre gondolok. Sokkal inkább az érzelmi mélységre. Arra, amikor szavak nélkül is értünk valamit. Nem tudjuk elmondani, leírni vagy meghatározni, de attól még pontosan tudjuk.

Te viszont képes vagy egyetlen szóba belesűríteni mindent: „Elvégeztetett!” Érzem, hogy ez a szó kedvesebb nekem bárminél. Hiába nem felel meg a mai nyelvi formáknak, számomra akkor is a legszebb, legnemesebb.

Ott van benne a világ teremtése és a saját teremtésem. Ott van benne minden örömöm és bánatom. Minden sebem és gyógyulásom. Bűnöm és feloldozásom. Ott van benne grandiózus megváltó terved. Hordozza az utolsó vacsora megható hangulatát, a gecsemáné-kerti tusakodásodat és a júdáscsókot. Magában foglalja a kakas hangjától kétségbeeső Péter nyomorúságát, a tömeg „Feszítsd meg!” kiáltását, és cirénei Simon keresztcipelő megrendülését. Ott hallom benne a korbács csattanását, a tövisek húsba fúródását, a szegek hasítását, a kereszt fájának koppanását, majd a testedre tekert gyolcsok halk susogását.

Ez az egyetlen szó elém tárja a sírban nyugvás hideg sötétségét, a téged szerető tanítványok meghasadó szívét és Atyád fájdalmát, mégis minden tudását. „Elvégeztetett!” Ezzel a szóval hasít bele szívembe a kinyíló sziklasír csikorgása, ahogyan kő a kövön nem maradhat.

Te, a Logosz, egyetlen szóban mindent el tudsz mondani. Én csetlő-botló szavaimmal csak a dadogó háláig jutok. Így habogva burkolom bele magamat jelenlétedbe és kérlek, járj át Lelkeddel, hogy igazi, megszentelt napjaim lehessenek! Ámen.

(Pethő Judit evangélikus lelkész)

 

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

 ***

Reményik Sándor: Békesség Istentől
 
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.
 
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.
 
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.
 
Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.
 
Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békesség terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.
 
***

Nagy Zsuzsanna: Nagyböjti intelem

Világra csatolt bilincs a gyűlölet,
a szeretet sötét sarokba gunnyadt,
támadjál fel lelkemben, Krisztusom -
belső szobámban fényeid kihunytak.

Tükrömben magamat jól nem látom,
csak fényes fejpántú glóriádba`...
ledér göncébe öltözött szerelmet
rikoltoz` a pokolnak páriája.

Vakok vonulnak, mint az elítéltek,
a jó fekete festékkel bekenve,
nem lát, nem eszmél és senki nem hall,
s már tudjuk, a purgatórium mese.

Világ, mosd meg szemeidet arcában,
Őbenne láthatod rútságod titkát:
nyavalyás, szegény, félmeztelen vagy,
habár a rongyaid rajtad még cifrák.

Information about our children's activities. Information about our children's activities. Information about our children's activities.