Washingtoni Magyar Református Egyház

Hungarian Reformed Church DC

Ima a Szentlélek Istenhez

Lélegezz bennem, Szentlélek Isten, hogy szentül gondolkozzam,
Te indíts engem, Szentlélek, hogy szentül cselekedjem.
Hódítsd meg szívemet, Szentlélek Isten, hogy szentül szerethessek.
Erősíts meg engem, Szentlélek Isten, hogy szentül oltalmazzak másokat.
Oltalmazz engem, Szentlélek, hogy szentségedről soha meg ne feledkezzem. Ámen. 

(Augustinus)

***

Könyörgés Istenre hagyatkozásért

Mindenható Isten! Messze vagyunk Tőled zarándok utunkon. Ezért azt szeretnéd, hogy mi mindennek ellenére Igéd tanítását követve, a helyes utat válasszuk, s azon maradjunk, hogy aztán végül erről le nem térve, eljussunk Tehozzád. Kérünk arra, hogy hit által láttasd meg velünk, ami rejtve még, hogy egyedül Rajtad csüngve, s egyedül a Te előrelátásodra hagyatkozva, szilárdan higgyük, hogy gondoskodsz életünkről és üdvösségünkről, aminek következtében mi valóban biztonságban érezzük magunkat. Mert még ha a legádázabb vihar is tör ránk, mi akkor is teljes nyugalomban maradunk, míg végül az örök és lelki nyugalomhoz eljutunk, amit a mennyekben már elkészítettél számunkra a mi Urunk, Krisztus által. Ámen.

(Kálvin János)

***

Imádság a kórházi betegekért, mellettük szolgálókért

Mindenható Uram, Jóságos Istenem! A szeretet aggodalmában hívlak segítségül azon betegekre gondolva, akiket szeretek. Szenvedésük, kínok között való gyötrődésük engem is megvisel. Szeretnék mindent elkövetni, hogy enyhíthessem fájdalmaikat, miközben tudom, hogy a betegség próba is, hogy beléd vetett hitem növekedjen. Áldalak Uram, hogy te a halál markából is vissza tudsz hozni emberi életeket. Ezért amikor súlyosan beteg szerettem ágyánál vagyok, csak át szeretném élni az ige igazságát: ne félj, csak higgy! Kérlek, légy a műtétet, különböző beavatkozásokat végző orvosokkal, nővérekkel és ápolókkal. A gyógyításban és az emberi életekért való küzdelemben áldd meg őket türelemmel, bölcsességgel, határozottsággal. Adj nekik az erejük felett való pillanatokban erőt, a felépüléseket követően örömöt, hogy szívvel-lélekkel tölthessék be mindenkor hivatásukat. Kérlek, Atyám, adj erőt elhordozni a betegség terhét, nyugtass meg Szentlelkeddel, hogy elmúlnak majd a válságos órák, a bizonytalanság napjai, és engedd, hogy szabadító kegyelmedet megtapasztalva, hálatelt szívvel térjek majd vissza a mindennapokba azzal, akit szeretek. Ámen.

(Zempléni Református Egyházmegye)

***

Húsvéti imádság

Drága jó Istenem! A húsvét és a feltámadás áldott ünnepének boldog öröme tölti be az egész szívemet. Sok szürke hétköznap gondja és baja között ez a tudat volt mindig az a szalmaszál, amibe belekapaszkodtam. Te drága Jézusom, nem maradtál a sírban és ez biztosíték volt nekem, hogy azóta is, ígéreted szerint velem vagy. Megnyugtató erő árad ebből a tudatból, mert kétségek és gondok között sokszor éreztem a Te megtartó és szabadító oltalmadat. Húsvét ünnepének áldott reggele azt jelenti nekem, hogy megerősödik a hitem.

Gondolatban most én is ott vagyok a Te üres sírod előtt, fülembe cseng az evangélium szavának üzenete: „nincs itt, mert feltámadott". Adj lelki látást, hogy a sírod üres, de az üres sírnak üzenete megtölti szívemet. Adj hitbeli látást, hogy ezen az ünnepen ne az ünnepség hangulata érintsen meg engem, hanem annak áldása, aki feltámadott, és azért halt meg előtte, hogy nekem öröklétem legyen. Készíts a templomba, hogy ott bennem még jobban megerősödjék az evangélium üzenete által a hit, hogy feltámadott.

Engedj, hogy az Úrasztalánál meg is lássam és meg is érezzem, hogy a húsvéti feltámadás és előtte a nagypéntek mind az én üdvösségemet szolgálja. Add, hogy örömmel vegyem magamhoz a bűnbocsánat jeleit az úrvacsorában. Áld és őrizz meg engem, és családomat ezen az ünnepen, és ez után is, hogy ne csak boldog ünnepem, de boldog életem is legyen, azzal a tudattal, hogy a feltámadott Krisztus nem hagy magamra, Őérette kérlek, hallgass meg engem. Ámen.

(Református Imádságoskönyv)

 ***

Böjti imádságok

Legyél csendben, és tudd, hogy én vagyok Isten.

Legyél csendben, és tudd, hogy én vagyok.

Legyél csendben, és tudd.

Legyél csendben.

Legyél.

(Richard Rohr)

***

Felséges Istenünk, mennyei édes Atyánk, köszönjük neked, hogy ebben a különös helyzetben különös módon és különböző utakon akarsz megszólítani minket.

Nagyon sok mindenre rávilágít a mostani helyzet, de a legfontosabb számunkra az, hogy te meg akarsz gyógyítani minket. Olyan furcsa, hogy nem mehetünk templomba és csak most döbbenünk rá arra, hogy mit jelent számunkra a másik ember, a közösség, akitől most el vagyunk zárva. De olyan jó tudni azt, hogy veled, Urunk, még találkozhatunk. Minden módon használd ki most ezt a lehetőséget, ami ezzel a járvánnyal állt elő. Házainkba, vagy karanténba bezárva, jusson eszünkbe a te Fiad felhívása, amelyik így szól: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban. Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” (Máté 6:6).

Mi is zárkózzunk be a csendes szobánkba és ott, találkozva veled, osszuk meg mindazt, ami a lelkünkben ott van.

Atyám, ez a böjt nagyon keményre sikerült, de hadd legyen olyan, hogy amikor másokkal nem találkozhatunk, akkor hozzád még közelebb kerülhessünk. Kérünk azért, hogy szenteld meg ezt a csendességet. Köszönjük, hogy te vállaltad a találkozót és nem szaladtál el előlünk, pedig mi emberek nagyon sokszor elmenekültünk akár az emberektől, akár tetőled.

Hányszor működött már bennünk a megfelelés kényszere. Most arra kérünk adj erőt, hogy tudjunk helytállni és tudjunk segíteni a krízisben lévőkön. Hogy tudjunk jó gyermekek, szülők, nagyszülők lenni. Hogy tudjunk jó orvosok, ápolók, lelkipásztorok, köztisztviselők lenni. Hogy a kényszerűségből összezárt család tudjon odafigyelni egymásra.

Köszönjük azok munkáját, akik az első vonalban teljesítenek szolgálatot és ezáltal közvetlen életveszélyben vannak. Adj bölcsességet a kutatóknak, orvosoknak, hogy minél hamarabb megtalálják a betegség ellenszerét. Imádkozunk azokért, akik pánikba estek vagy nagy anyagi kárt szenvednek, tanítsd meg őket is arra, hogy a te kezedbe tegyék le életüket és javaikat.

Atyánk, azonban amikor azt kérjük tőled, hogy vedd le rólunk ezt a csapást, akkor nem azt kérjük, hogy legyen úgy minden, ahogy régen volt, hogy ugyanúgy folytathassuk életünket, ahogy eddig tettük, hanem arra kérünk, hogy hallasd meg és láttasd meg velünk mindazt, amit ezidáig nem jól tettünk vagy nem is tettünk meg.

Áldd meg a mi egyéni könyörgéseinket, amikor nemcsak magunkért, nemcsak egyházunkért, hanem az egész világért imádkozunk. Ámen.

(Kató Béla erdélyi református püspök)

***

Urunk Jézus Krisztus, drága Vőlegényünk, alázatosan szolgáló Királyunk, Életünk, Üdvösségünk, Megtartónk!

Olyan sok dolog köti le a figyelmünket, amelyek vágyként űznek, hajtanak, s aggodalomként nyugtalanítanak. Olyan sokszor próbálunk látszat-örömöknek hódolva megfeledkezni sok-sok szomorú pillanatunkról. Gyűjtjük a kincseket, földi gazdagságot áhítunk, de elviszi a tolvaj, szétrágja a moly, kifosztanak bennünket az egymást követő napok, s mi újra meg újra harcba szállunk, védekezni próbálunk, s megragadni, el nem engedni a múló gyönyört és haragos értetlenséggel tekintünk arra, ki figyelmeztet: van a beteljesült vágynál fontosabb és csodálatosabb. Van a Mennyben egy kincsestár, hova, ki kincseket gyűjt, örökkévaló gazdagságot nyer, amelyet nem vehet el tőlünk senki. Milyen jó, ha mennyben lehet a kincsünk, mert akkor – igéd szerint – menyben van a szívünk is!

Legnagyobb kincsünk pedig Te vagy, Megváltó Krisztusunk! Te vagy a Vőlegény, s egyházad a menyasszony, kit menyegzői lakomába hívsz gazdag királyságodba! Ünnepel Veled már e földön mindaz, ki közösséget talál Veled, megtapasztalja jelenléted, boldoggá teszi közelséged.

Ideje van ugyanakkor a böjtnek. Hiszen elvétetik a Vőlegény, s akkor böjtölni kell és imádkozni: mélyen magunkba nézni, gondolatainkat üressé tenni, s várni, kérni, hogy mutasd meg magadat!

Szenvedő, Megfeszített Krisztusunk, ki letetted értünk az életedet, s újra felvetted győzedelmesen: irgalmazz nékünk kegyelmesen! Légy meghallgatója csöndes bűnvallásainknak, s tégy szabaddá! Tégy szabaddá mindattól, mi leköt, megköt, láncra ver: mikor életem börtönben hever, vágyaim, indulataim, önérzetességem rácsai mögött! Add, hogy elfogadjam szegénységemet, hogy Te, ki gazdag lévén szegénnyé lettél, meggazdagíthasd életemet! Add, hogy lecsendesítsem a bennem csapongó érzéseket, s érezzem oly erős, oly kikezdhetetlen, oly hűséges, oly irgalmas, oly megtartó, oly megbocsátó, oly megszabadító szeretetedet! Add, hogy szelídséget és alázatosságot tanulva tőled, lehessek mindenek szolgálatára, követve Uram példáját!

Állíts meg egy csendes percre, hogy elmondhassam: szeretlek Uram, s tudom, szeretetedből élek. Te, a Hatalmas, megosztod velem, a kicsivel, gazdagságodat! Erősítsd bennem azért a bizalmat, hogy követésedre odaszentelve magamat magasztalhassalak!

Dicsérlek téged, Királyomat, Ég és Föld Mindenható Urát, társamat, ki házadba fogadsz, s engem megáldasz! Magasztaltassék neved most és minden időben! Ámen.

(Székely Tamás református lelkész)

***

Drága Jézusom!

Kérlek, nyisd meg számomra ezeknek a napoknak a titkát! Tudom, hogy földi végességemben soha nem tudom felfogni. Nem is erre gondolok. Sokkal inkább az érzelmi mélységre. Arra, amikor szavak nélkül is értünk valamit. Nem tudjuk elmondani, leírni vagy meghatározni, de attól még pontosan tudjuk.

Te viszont képes vagy egyetlen szóba belesűríteni mindent: „Elvégeztetett!” Érzem, hogy ez a szó kedvesebb nekem bárminél. Hiába nem felel meg a mai nyelvi formáknak, számomra akkor is a legszebb, legnemesebb.

Ott van benne a világ teremtése és a saját teremtésem. Ott van benne minden örömöm és bánatom. Minden sebem és gyógyulásom. Bűnöm és feloldozásom. Ott van benne grandiózus megváltó terved. Hordozza az utolsó vacsora megható hangulatát, a gecsemáné-kerti tusakodásodat és a júdáscsókot. Magában foglalja a kakas hangjától kétségbeeső Péter nyomorúságát, a tömeg „Feszítsd meg!” kiáltását, és cirénei Simon keresztcipelő megrendülését. Ott hallom benne a korbács csattanását, a tövisek húsba fúródását, a szegek hasítását, a kereszt fájának koppanását, majd a testedre tekert gyolcsok halk susogását.

Ez az egyetlen szó elém tárja a sírban nyugvás hideg sötétségét, a téged szerető tanítványok meghasadó szívét és Atyád fájdalmát, mégis minden tudását. „Elvégeztetett!” Ezzel a szóval hasít bele szívembe a kinyíló sziklasír csikorgása, ahogyan kő a kövön nem maradhat.

Te, a Logosz, egyetlen szóban mindent el tudsz mondani. Én csetlő-botló szavaimmal csak a dadogó háláig jutok. Így habogva burkolom bele magamat jelenlétedbe és kérlek, járj át Lelkeddel, hogy igazi, megszentelt napjaim lehessenek! Ámen.

(Pethő Judit evangélikus lelkész)